[…] – Van egy javaslatom. – Előrehajolt, mint amikor April barátnőm egy titkot akar elárulni, bár egyik titka sem valami nagy szám, sőt, nem is igazán titkok. – Ha nem mondod el senkinek, hogy itt vagyok, helyrehozom a látásod.
– Na, menj már!
A lény pislogott párat.
– Éppen ezen igyekszem.
– Mármint nem hiszem, hogy képes vagy rá.
– Miért nem?
– Senki sem tudja helyrehozni a látásom, csak a szemüveg.
– Vannak képességeim. Meg is mutatom őket, feltéve…
–… ha nem szólok rólad senkinek.
– Alapjában véve igen, ez lenne a lényeg.
– Honnét tudjam, hogy nem vakítasz meg, hogy nem olyan vagy, mint azok a telemarketingesek, akik mindenféle ígérgetéssel akarják bepalizni az embert.
Megint úgy csinált a kezeivel, mintha polírozna valamit.
– Ha nem bánt valaki, azzal én sem teszek ilyesmit.
– Szóval, ha bántanálak, megvakítanál?
– Erre most nem válaszolnék.
– És ha helyrehozod a látásom, és nem mesélek rólad senkinek, akkor elmész a földünkről?
– Pontosan erről van szó! […]